Nagy észak-amerikai karcsúbb. 3. Amerikai szarvasok (Odocoileus Raf.)

Full text search 3. Amerikai szarvasok Odocoileus Raf. Az őzhöz számos amerikai szarvas hasonlít, ezeket az amerikai szarvasok Odocoileus Raf. Nemcsak a láb- és koponyafelépítésben hasonlítanak az őzhöz, hanem közülök soknak a szájrajzolata és az agancsfelépítése azonos. Mint az őzeknek, ezeknek sincs szemboguk, agancsaik villásan elágazók.

Az idősek egyszínűek, a fiatalok többnyire foltosak. Az orrukon a fényszáj nagy. Elterjedési terüIetük Amerikában a ik északi szélességtől le egész Patagóniáig van. Az alnemek közül legjobban hasonlítanak az őzhöz.

Az agancs főágai egyenesen felfelé állók, a végük nagy észak-amerikai karcsúbb elhajlók; teljesen szabályosan villásak. Mirigyek a hátsó lábszáron hiányzanak, a felső szemfogak a hímeknél megvannak. A farkuk rövid. A pampa-szarvas Odocoileus bezoarticus L. Családjuk tagjai közt középnagyságú, 1. Szőre tömött, érdes, szakadós és fényes. A felső és külső felén világos vörösesbarna vagy fakó sárgásbarna, oldalain, a torkánál és a végtagok belső részein a legvilágosabb, feje sötétebb, gyakran a feje tetején fekete folt van.

Brehm: Az állatok világa / 5. Amerikai csíkos mókusok (Tamias Ill.)

Háta közepén és a nyakszirt alján egy-egy szőrfogó van. Az alsórészek, mint az áll, torok, szügy és a nagy észak-amerikai karcsúbb sáv a comb belső részén piszkosfehér, a has, a comb hátsó része; nagy észak-amerikai karcsúbb farka alsó része és a vége tisztafehér, fülei kívül világos vörösesbarna, belül fehér. A szemet és a rózsatövet fehér gyűrű veszi körül és fehér foltok vannak a felsőajak végén is. A fiatalok világosabb színűek és egész sor fehér petty van a hátuk két oldalán és egy másik a váll és a comb között.

Észak-Amerika természetföldrajza I.

Ennek a szarvasnak agancsa emlékeztet a mi karcsúsító csúszás, hatágú, de vékonyabb, finomabb és a bogaik is hosszabbak, az alsó bog mélyebben beillesztett. Sohasem osztott. Néha olyan agancsot is találunk, amelynek ágából az elülső részen még egy második bog is ágazik ki. Az agancs hossza néha 25 cm-nél is hosszabb, de 35 cm-es már kivétel.

Pampaszarvas Odocoileus bezoarticus L. Brazília, Paraguay, Uruguay és Észak-Argentina nyilt pusztáin otthonosak. A pampa-szarvas a mocsarakat és erdőket kerüli, legszívesebben a puszták magasabb területén tartózkodik, ahol legbiztosabban érzi nagy észak-amerikai karcsúbb.

Párosan vagy kis csapatban él; a vén bak elkülönül. Nappal, a déli órákon kívül, a magas fűbe rejtőzik. Érzékei élesebbek, mozdulatai gyorsabbak nagy észak-amerikai karcsúbb ügyesebbek, mint sok más szarvasé.

Csak a nagyon gyors ló éri be. De ha némi előnyhöz jut, a legjobb lovas sem érheti el. Nagy észak-amerikai karcsúbb a nap lemente után legelni megy és egész éjjel csatangol. Csak egy borjat ellik, vagy tavasszal, vagy ősszel és ezt pár nap mulva a bakhoz vezeti; mindkét szülő jól gondját viseli a kicsinek. Szomatropin a fogyáshoz veszély fenyegeti, elbujtatják a magas fűben, maguk mutatkoznak a vadász előtt, a borjú nyomától elcsalják és nagy kerülővel térnek vissza újra a súlycsökkenési statisztika 2021. Ha elfogják a kis borjút, az öregek, ha a kutyák nem üldözik őket, sohasem távoznak messzire a vadásztól, hanem nyugtalanul nagy körben kerülgetik, s egész lőtávolba közelednek feléje, ha a borjú mekegő hangját meghallják.

Ilyen szarvaspár egyszer félóra nagy észak-amerikai karcsúbb követte Renggert, aki ilyen borjút zsákmányolt. A fogságba jutott fiatal rendkívül szelíd, megismeri a ház összes tagját, mindenüvé követi őket, hívásuknak szótfogad, játszik velük, megnyalja kezüket és arcukat.

A kifejlett állat, nevezetesen a párzáskor, nagyon kellemetlen, fokhagymaszagot áraszt, ez oly erős, hogy meg lehet érezni ott, ahol a hím félórával előbb tartózkodott. Ez a szag hosszú ideig érezhető azokon a tárgyakon, amelyeket az állat megérintett, az agancson még évek mulva is. A guazuy-t hajtóvadászaton szokták elejteni.

Néhány vadász lóháton félkörben áll fel a mezőn, várja a vadat, amelyet kutyákkal hajtanak feléjük. Amint egyik eléggé közelükbe ér, a vadász hirtelen feléje nagy észak-amerikai karcsúbb és a pányváját agancsára vagy lába közé dobja. Ha hosszan üldözik, úgy tesz, mint a mi őzeink, gyakran oldalt ugrik, hogy a kutyákat a nyomról elterelje, és végül ahol magas füvet talál, ott meglapul.

A végszükségben bátor a kutyával és az emberrel szemben, agancsaival és első lábaival védekezik. Ha nagy észak-amerikai karcsúbb pusztán elővigyázattal átlovagolnak, az is megtörténik, hogy a guazuy-t felriasztva, lóról lőhetik le; Bornmüller írja, mikor a szarvasra a földön csúszva cserkésznek, annak a kíváncsiságát hasznukra hajthatják, mert gyakran a szarvas a lövésre készen feléje közeledő vadász felé lépked.

Bornmüller így sok szarvast ejtett el. Neumann P. Az emberen kívül ennek a vadnak csupán a pumától kell félnie.

eco slim recensioni pozitív a legtöbb fogyást túlélő

A fiatal állat húsa kellemes ízű, az öreg sutáé kissé rágós, a baké pedig szaga miatt teljesen élvezhetetlen. Bőrét kicserezve lótakarónak és ágybetétnek használják. Az állatkertekben a pampa-szarvas ritka, egyáltalában még a hazájában is az állományuk a folytonos üldözésük folytán már nagyon megritkult és korlátozódott. A mocsári amerikai szarvas Odocoileus dichotomus Ill. Itt él 5—6-os csoportokban. Ez a legnagyobb délamerikai szarvas, alig áll nagyságra a mi szarvasunk mögött, de karcsúbb.

Az agancsai nagyok, mindkét végen a villák, valamint az alsó külső bog is elágazik. A rendes a tizes agancs, de ettől elütő számú agancsok is vannak. Már a nyársasnak különleges ellapított nyársa van, amely az agancs későbbi villás elágazására utal.

Mocsári amerikaiszarvas agancsa. Mocsári amerikaiszarvas Odocoileus dichotomus Ill. A hosszú, merev szőr a háton és a nyakon nem örvényes, mint az előbbieknél. Színezete nyáron gesztenyebarna, télen jobban barnavörös, oldal felé világosabb. A végtagok alsó fele fekete. A has, a combok nagy észak-amerikai karcsúbb fele, a mell, az áll, a fülek belseje, a fültő, egy vonal a szem felett vagy egy kör körülötte fehér; az orr fényszája körül egy sáv és az alsó ajak fekete A fiatalok nem pettyesek.

A hasonló életmód ugyanolyan mocsaras területen, amint Heck is kiemeli, a mocsári amerikai szarvas külsejét hasonlóvá teszi az afrikai mocsári antilopéhez: a szarvasnak ugyanolyan vékony, túlhosszú lábai lesznek, amelyen a test egészen sajátszerűen ide-oda imbolyog, ugyanolyan hosszú, hegyes, a járásnál egymástól messzire elállók a patái, ugyanolyan durva, kissé kuszált a szőrtakarója.

Sajnos, ezt a szép mocsári amerikaiszarvast is 26 és nem tud fogyni nagy észak-amerikai karcsúbb ritkán találjuk meg állatkertjeinkben, és ami még sajnálatosabb, csak nagyon kevéssé kitartónak mutatkozik.

3. Amerikai szarvasok (Odocoileus Raf.)

Észak-Amerikában és Dél-Amerika északi részében élnek a virgíniai amerikaiszarvasok. Díszes és bájos állat; feltűnik úgy testének felépítésével, mint a bak agancsával. Alakja karcsú, nyaka és feje hosszúkás, lábai közepes hosszúságúak, de gyöngék, farka elég hosszú és alul is szőrös.

Nagy észak-amerikai karcsúbb hátsó Iábszáron legtöbbször van mirigye és nagy észak-amerikai karcsúbb. A felső szemfogak hiányzanak. Az agancs villásan elágazó, ívalakban hátulról kifelé és előre görbül, és felső élükön több vagy kevesebb bogot viselnek.

A szembog, a jég- és a középbog hiányzik, de majdnem az agancs alsó részén egy ág fejlődik, amely azonban a most felsoroltak egyikének sem felel meg. Ez a virginiai amerikai szarvasnál a negyedik ág gyanánt nő, nem pedig a másodiknak, mint az óvilági szarvasoknál a szembog; Dél-Amerika északi részén élő néhány rendszerint csepp halott díva fogyni szarvasnál ellenben, mint a honduraszi és panamai Odocoileus nemoralis H.

Mivel ezen féleségeknél sohasem találunk nyolc ágnál többet, némelyek azt indítványozzák, hogy ezeket, mint Cariacus Less alnemet a tulajdonképpeni virgíniai amerikaiszarvasoktól, amelyek 10—14 és több ágúak, válasszák el.

Megjegyzendő még, hogy ezek a virginiai amerikaiszarvasok dél nagy észak-amerikai karcsúbb mindig kisebbek lesznek. Egyik törpeféleség, Odocoileus mexicanus Gm. A kicsi és nagy észak-amerikai karcsúbb fajok legtöbbjénél az agancs előrehajlata majdnem hiányzik. A legdélibb képviselőjét O. A virgíniai amerikai szarvas tükre nagy és jelentős, a fül meglehetős nagy, lándzsaalakú, a külső részén nagy rövid szőrözetű, úgyhogy majdnem csupasznak látszik, ellenben belül, különösen az oldalsó részeken gazdagon fedett.

Sűrű, puha és élénk színezetű szőrű az irhája. A kicsinyek többnyire pettyesek. Ezek a szarvasok még azért is különös érdekességűek, mert egyik fajtáját különösen Yukatan őslakói háziállat gyanánt tartották.

hogyan lehet 25 kg-ot fogyni az ösztradiol segíthet a fogyásban

A virgíniai amerikaiszarvas Odocoileus americanus Erxl [Más neve: virginianus. A színezete az évszakok szerint változik. A nyári ruhájának a színe túlnyomóan szép, egyenletesen sárgásvörös; ez a hátán sötétebb és oldalvást világosabb; téli szőre többnyire szürkésbarna, hasonló a mi őzünk téli színéhez.

Egy folton kívül az alsó fültöve, az nagy észak-amerikai karcsúbb alsó része, a torka, az elsőcomb hátsó fele, a has, a hátsó comb belső és az elülső része tiszta fehér; a farka felül sötétbarna feketével szegélyezett, alul és az oldalán tiszta fehér. Jellemző fejének a színezete; ez mindig sötétebb, mint a test többi része, mégpedig barnásszürke. Az orrgerince rendszerint nagyon sötét szokott lenni, a fényszája feketével szegélyezett.

Gyilokmadarak

Az állát keresztbe menő fekete sáv diszíti. Az alsó ajak mindkét felére és a felső állkapocs hegyén fehér foltok húzódnak lefelé, amelyek majdnem gyűrűvé egyesülnek. A fül külseje sötét szürkésbarna, nagy észak-amerikai karcsúbb szélén és a végén feketés, belül fehér. Wied herceg megadott méretei szerint a középfejlett szarvas hossza 1.

Ilyen szarvas 1 m magas a marjánál.

gayatri vantillu fogyás vfx testsúlycsökkentő vélemények

A jóval kisebb állat csak 1. A borjú sötétbarna alapon nagyon kecses fehér vagy sárgásfehér foltos, különben szüleihez hasonlít. Az agancs főága bizonyos magasságban hirtelen előrehajlott és a legnagyobb hajlás helyén hosszú ágat találunk. A fővilla hátsó ága felegyenesedik, az elülső pedig tovább ágazik.

A kanyarulattól kezdve, az agancs vízszintes főágat fejleszt három fogyni idiómák ággal, amelyek a felső részéből erednek. Az amerikai kutatók adatai szerint ez a szép szarvas a nagyon északon fekvő helyeket kivéve, megtalálható Észak-Amerika keleti összes erdőségeiben, New-Yorktól egész Floridáig és az Atlanti-óceántól egész a Missouriig. Előbb mindenütt nagy számban fordult elő, jelenleg azonban a sűrűn benépesedett részeken már teljesen visszaszorult és vissza kellett vonulnia a hegyvidékek nagyobb erdőségeibe.

Az Egyesült-Államok nyugati részén megfelel ennek a hosszúfarkú amerikaiszarvas O. A típusos alaktól valamivel kisebb alakjával, halványabb szemével különbözik és hiányzik a fekete szín az arci részen és a farkán. Valójában nap-nap után rendszerint nem fekszik le ugyanabba a vacokba, azonban mégis azon a tájon találjuk, gyakran nem is 50 lépésnyire attól a helytől, ahol előbb felzavarták.

Kedvenc tartózkodási helye a parlagon fekvő szántóföldek, amelyet a cserjés részben újra benőtt és így számára biztonságot nyujt. A déli államokban, mégpedig nyáron, ha kevéssé zaklatják, ellátogat gyakran az ültetvények külső sövényéig, naphosszat itt áll a sűrű bozótban, nád, vadszőllő és vadrózsabokrok közt, de mindenesetre a legelőhöz lehető közelben. De a vad számos nyomát találjuk oly szántóföldön is, ahová csak messziről juthat el.

A hideg évszakban előnyben részesíti a védett és száraz helyet, azonkívül szívesen álldogál a szélmentes helyen és sütteti magát a meleg napsugárral; nyáron nappal visszavonul nagy észak-amerikai karcsúbb erdő árnyas részébe és kis patakocska vagy hűvös folyó közelében tartózkodik.

Nagy észak-amerikai karcsúbb a szúnyogok és csípős legyek üldözését kikerülje, gyakran a folyóba vagy a tóba furcsa módszerek a hasi zsírégetésre és ott egész az orráig a vízbe fekszik. Télen a bokrok hajtásaival és a levelekkel is megelégszik, tavasszal és nyáron kiválogatja, mégpedig nagyon nagy torkossággal az igen gyönge nagy észak-amerikai karcsúbb és gyakran a fiatal kukorica és más gabona után nagy észak-amerikai karcsúbb a szántóföldekre is.

A különböző fajtájú bogyókat, diót és hasonló terméseket fölötte szereti. Az eledel ily bőséges válogatása mellett azt hihetnők, hogy állandóan jó húsban van. De nem úgy van, mert egyes időszak kivételével ez a szarvas nagyon rossz bőrben van. Augusztustól novemberig hízottak. Mi elejtettünk olyant, amelyik 80 kg-ot nyomott, úgy tudjuk, egyesek a 90 kg-ot is elérik. A párzás ideje Carolinában legalább november, de némelykor már előbb is. A szarvasbika ilyenkor állandóan talpon van, majdnem állandóan lót-fut, hogy ellenfelét felkeresse.

Ha más szarvasbikával összetalálkozik, heves küzdelem kezdődik meg, s ebben némelykor az egyik el is pusztul; nem ritkán két, egyformán kifejlett bika agancsukkal úgy összeakad, hogy egymástól nem tudnak elszabadulni és a nyomorultak így pusztulnak el. Iparkodtunk ilymódon összeakadt agancsukat nagy észak-amerikai karcsúbb, de így találtuk, hogy sem ügyességünk, sem erőnk nem tudta ezt keresztülvinni.

Más alkalommal két és egyszer pedig három pár agancsot láttunk összebogozva. A párzási idő körülbelül két hónapig tart, és az idős szarvasoknál korábban kezdődik, mint a fiatalabbaknál. Január táján vetik el a bikák agancsaikat és ettől kezdve békességben élnek egymással. Ezek Carolinában áprilisban születnek; a fiatal anyák evvel szemben először rendesen csak májusban vagy júniusban ellenek.

3. Amerikai szarvasok (Odocoileus Raf.) | Brehm: Állatok világa | Reference Library

Az északi államokban az ellés ideje valamivel később van, mint Floridában és Texasban. Az anyaállat az újszülöttjét sűrű bokor alatt rejti el, vagy a magas fűben és naponta többször felkeresi, különösen reggel, este és az éj folyamán. Csak későbben viszi magával a borjút. Hogyha a borjak párnaposak, nagyon gyorsan megszelidíthetők és már páróra mulva örömmel csatlakoznak elfogóihoz.

Barátunknak volt egy borjúja, amelyet fogságba jutása után nőstény kecskéhez vittek és ez el is fogadta és mi más esetet is láttunk, mikor tehenek nevelték fel és szoptatták a szarvasborjakat.

A fogságot jól tűrik, de úgy találtuk, hogy ezek kellemetlen kedvencek. Az a pár, amelyet mi több esztendőn át tartottunk, úgy megszokott, hogy a nyitott ablakon át meglátogattak a dolgozószobában és megtették ezt még akkor is, ha az ablakok zárva voltak, nem törődve az üvegtáblával. Ezek az állatok vidám kedvükben romboltak, nyalták és rágták a könyvtábláinkat és gyakran írásaink között nagy rendetlenséget okoztak.

A kertben nem hagytak egy bokrot sem békén; megrágták magát a lószerszámot is, végül nekiestek fiatal kacsáinknak és tyúkjainknak, leharapták fejüket, a lábaikat és a megcsonkított törzset otthagyták. Az erős és egészséges állat gyakran hármat is ellik; oly állatot is ejtettünk el, amelyikben négy nagy észak-amerikai karcsúbb kifejlett kicsinyt találtunk.

A borjak rendes száma nagy észak-amerikai karcsúbb.

Lásd még