Fogok fogyni trambulinozva

Mondhatsz bármit, Mitzi nagyszerű nő volt. Nagyvilági, okos, elegáns. Kivéve talán azt az egy pöttyöt az életében. Nem is értettem akkor, hogyan választhatott magának ilyen életformát. Mármint — bocsánat a kifejezésért — olyan bizonyos… olyan túlontúl könnyű életet. A dologházban, ugye… Igaz, hogy csuda színvonalon, diszkréten, elbájolóan — de mégis, az én polgári ízlésem szerint oly bántóan, oly könnyűvérűen.

Nos, ez ugyan tény — de szerintem semmit nem von le a bájából, az értékéből. Hidd el, még most is, évtizedek fogok fogyni trambulinozva is eláll a lélegzetem, ha rá gondolok!

Hízik, mielőtt lefogyna volt hozzá fogható nő az életemben. Nagyszerűen megértettük egymást.

Nehogy azt hidd, hogy az idő, a szépítő emlékezet mondatja velem mindezt, távolról sem. Tudod, van úgy, hogy két ember nagyon rátalál egymásra, hogy a lelkük és testük csodálatosan együtt zenél, élveznek minden közös rezdülést. Így voltam én is Mitzivel. A hadiakadémiára vezényeltek fel akkor Bécsbe, s azt kell, hogy  mondjam,  csodálatosan  éreztem  ott  magam. Nem  tagadom, elkápráztatott a császárváros pompája, eleganciája, állandó csinnadrattái. Voltam már korábban is, hogyne lettem volna a mi Viennánkban, ahogy annak idején a papa mondta kicsit fellengzősen, a szavakkal játszadozva, túltupírozva a dolgot, ami talán megbocsátható fogok fogyni fogok fogyni trambulinozva, aki élete nagy részét mégiscsak egy kisváros szerényebb viszonyai között élte le.

Ámbár a papára nem lehet különösebb panaszom, utazni utazott eleget, ennek köszönhetően látott is valamit a világból, s ez azért fogok fogyni trambulinozva hagyott a felfogásán.

Mert a papa — igaz, igencsak szerény szinten, de — valahol világfi is volt. Megengedem: kissé konzervatív, alacsony röptű világfi, de azt mégiscsak igényelte, hogy kimozduljon néha áporodott környezetéből, és kinézzen a városfalakon túlra. A papának ugyanis fiatalabb korában jócskán fogok fogyni trambulinozva mindenből — már ami a lótást-futást illeti.

Kereskedő létére gyakran volt úton, járta az országot az Adriától Lembergig, Brassótól az Alpokig. Otthon fogok fogyni trambulinozva, ahogy mondta, a birodalom minden zugában. Az már más kérdés, hogy mennyire tudta átlátni a birodalom viszonyait — mert legbelül azért megmaradt mégiscsak egyfajta kisvárosi, megülepedett fogok fogyni trambulinozva. A felfogására gondolok, a gondolatvilágára — amivel persze, nem volt egyedül, sokan voltak ezzel így, hiszen erre épült az egész Habsburg-lojalitás: arra, hogy nem voltak képesek átlátni a világot, amelyben éltek, nem voltak képesek bemérni a nüánszokat, a viszonyokat, amelyek a Birodalmat éltették.

A felszínesség és a nehézkesség határozta meg világlátásukat. Ettől volt tisztelt császár és király a bigott Ferencjóska, a fekete-sárga perpetuum mobile pedig ment magától ilyen viszonyok között is, éltette a bürokrácia és a beidegződések, amelyeknek maga a császár-király őfelsége is csak egy eleme volt csupán. Ám a papa e felől valószínűleg nem gondolkodott, az ő felfogása is — mint a legtöbb kortársáé — eléggé beszorult valahová a Kárpátok és az Alpok közé, az Adria és Szilézia közé.

fogok fogyni trambulinozva

Ez önmagában nem lett volna valami eget rengető baj, hiszen, ha belegondolunk, sem szellemileg, sem geográfiailag nem elhanyagolható tér ez, sőt, azt kell, hogy mondjam, fogok fogyni trambulinozva adhatnánk az Istennek, ha napjainkban is minden ötödik — ugyan, mit beszélek —, minden ezredik kortársunk ilyen széles dimenziókban tudna gondolkodni. Nem a térbeli korlátokkal van tehát bajom, félre ne érts, inkább egy, a véleményem szerint szerfelett szükséges negyedik vagy hányadik dimenzióval, a gondolkodás intuitív mélységével, pontosabban annak hiányával a papa gondolkodásában.

Egyszóval: ebben vitám volt a papával, erős vitám. Mert a papa nem akart engedni a hatvanhétből, és ezt most a szó legmélyebb értelmében gondolom, annak ellenére, hogy az ő apja viszont ott volt Klapkával mindenütt, ahol egy igaz magyar hazafinak, egy valódi férfinak akkor ott illett lennie. Talán még az emigrációba is vele ment fogok fogyni trambulinozva, ha Komáromban nem találja el egy szerencsétlen, eltévelyedett gránátrepesz. A nagyapa tehát ott maradt a csatatéren, és ez a tény később jelentős hatást gyakorolt fogok fogyni trambulinozva papa életútjára: a nagymama ugyanis nevelőkre bízta jelleme pallérozását, ki nem próbált, furcsa nevelőkre, akik azután nem is haboztak, és olyan császárhű, monarchista eszméket próbáltak meg becsöpögtetni a papa koponyájába, amelyek elkötelezett, sőt bigott alattvalóvá nevelték kormányzati súlycsökkentő kezdeményezések őt — ha a mama időben közbe nem szól.

Ám a papa gondolkodásán a fenti hatás végig otthagyta a lenyomatát. Ilyen volt tehát a papa, így gondolkodott, majdnem mindent egészségesnek és szépnek látva, ahol — ennyit azért elismert — apró problémák ugyan adódhatnak, ezek azonban egészében nem lényegesek.

Tokió — Wikipédia Névterek Szócikk Vitalap. Nézetek Olvasás Nem ellenőrzött változat Szerkesztés Laptörténet.

A nyelvek, hogyan fogy 2 természetes módon, habitusok sokszínűsége, a birodalmat alkotó népek eltérő mentalitása, fejlettsége, történelmi tapasztalatai, s az újabban megjelenő, a jövőt illető, de egymásnak teljességgel ellentmondó elképzelések ugyan valós tényezők voltak, ezt látta, de a különböző színek, árnyalatok megnyilvánulásainak tartotta azokat csupán, amelyek gazdagabbá teszik, s nem veszélyeztetik az egészet.

Így volt, bizony: a boldog békeidők kritikátlan birodalmi képzelgései virágoztak a papa fejében, egyfajta e világi Paradicsom képzete, leöntve némi túlédesített mázzal meg rózsaszín birodalmi habokkal. Ez persze, nem azt jelenti, hogy tényleg minden rendben lett volna — ellenkezőleg. Fogok fogyni trambulinozva akkor is világos volt, hogy a papa nézetei — mint a hasonló nézeteket valló kortársaié is — több oldalról támadhatóak, s ezt én gyakran ki is használtam. Bár azt is meg kell jegyeznem, hogy az ilyen önelégült képzelgések akkoriban ballarat fogyókúra voltak ritkák, ez a fajta hozzáállás jellemző volt a korra, az egész országra, a kiegyezés után főleg annak magyar felére.

Egy picit mintha lelkileg sérült lett volna az egész generáció, amely úgy fogok fogyni trambulinozva magával, oly nagyra volt a sikereivel a Tiszákkal kezdve és befejezve a sortoly elégedett az úgymond boldog békeidők tunya elterpeszkedettségével, hogy az már szinte bántó volt. Bár, ncis fogyás jobban belegondolok, azzal a múlttal, azokkal az igyekezetekkel a hátuk mögött talán törvényszerű is volt, hogy deformáltak és önelégültek legyenek.

Egyszersmind azt is megértem, hogy az alapfelfogásuk ilyen körülmények között csakis egy statikus birodalom-kép lehetett. Így történhetett meg, hogy a fogok fogyni trambulinozva folyamatok teljesen felkészületlenül, s ami még rosszabb: alternatív jövőképek nélkül érték őket.

Ez az állapot azután elkerülhetetlenül az olyan lelki kataklizmákhoz vezetett, amelyeken végül is keresztül kellett menniük. Sőt, tovább megyek, még azt a kijelentést is megkockáztatom, hogy ők bizony ott, akkor, a boldog békeidők áporodott fogok fogyni trambulinozva nem is tudták, hogy igazából milyen az a képződmény, milyen az a birodalom, amit úgy istenítettek, s amely lelkesedésüknek olyan fogok fogyni trambulinozva piedesztálra emelt tárgya volt.

Milyen bent, a mélyrétegekben az a monstrum, amelynek gondosan pingált, portalanított és csírátlanított díszletei között akkortájt oly nagyszerűnek érezték magukat. Bizonyos szempontból érthető is, hogy ebben a kellemes, langyos miliőben nem érzékelték a birodalmat alkotó finomszövetek belső mozgásait.

Ez a vakság lehetett végül is az egyik oka annak, hogy a később felszínre robbanó problémákra reagálni nem tudván, ezek a tűzfolyammá vált belső repedések fogok fogyni trambulinozva cla 1000mg fogyás kiegészítő feszítették szét büszkeségük tárgyát: a birodalmat.

fogok fogyni trambulinozva

Ám akkor erre még senki nem gondolt. A dualista vidámparkot valamennyien elfogadták, elégedetten kvaterkázott és urambátyámozott mindenki, aki megtehette, s hozzá vastag kérlekalásannal parolázott, hajlongott és  mosolygott —  amikor egy vasárnapi ebéd után, a teljes család jelenlétében, a családtagok díszes és ünnepélyes koszorújától övezve a papa odahívott maga mellé, majd hosszan és fontoskodva megköszörülte a torkát.

Mindenki elcsendesült egy pillanatra, ünnepélyes faképpel állt a család, én meg azt éreztem akkor, hogy itt mindenki tud valamit, valami fontosat — és éppen rólam —, csak én nem.

És akkor a papa erős, érces hangján lassan, ünnepélyesen így szólt hozzám: — Kedves fiam, nagy nap ez a mai.

fogok fogyni trambulinozva

Örülök, hogy ilyen szép ünnepen, éppen Pünkösd vasárnapján van alkalmam bejelenteni a veled kapcsolatos döntésemet. Kedves fiam, a mi családunk mindig is hű támasza volt országunknak és legfőbb urunknak, Ferenc József őkirályi felségének, ezért úgy döntöttem, hogy — követve az Írás szavát: add meg Istennek, ami Istené és a császárnak, ami a császáré — én fogok fogyni trambulinozva megadom királyunknak a király szót megnyomtaami az övé, és téged a legdicsőbb, katonai pályára adlak.

Ikebukuro napsütéses város új év - Városi házi fogyókúra

Szolgáld a hont annak még nagyobb dicsőségére, királyi őfőurunk megelégedésére és mindnyájunk boldog örömére! Viseld magad úgy, fiam, hogy büszkék lehessünk rád! Így beszélt a papa akkor, vasárnap délután, csöpögött a pátosztól, és csöpögött a meghatottságtól az egész család, ahogy ünnepélyes feszítésben körülálltak minket.

Mit mondjak, abban a pillanatban én is megnőttem a saját szememben, hősnek éreztem magam egyszeriben, felnőttnek, hatalmasnak. Mit hatalmasnak, óriásnak, aki akkor és ott ellátott az Adriától fogok fogyni trambulinozva Kárpátokig, Fiumétól Sziléziáig. Igen, globálisan és részleteiben is láttam az egész birodalmat, az egész hatalmas kócerájt, Ferencjóskástól, Erzsébetestől, mindennel egyetemben.

A papa neveltje voltam ott, abban a pillanatban, hatalmas valaki, tényező, akinek a vállára most valami hihetetlenül fontos terhet raknak.

fogok fogyni trambulinozva

Szinte fizikailag is éreztem a szorítását, a felelősséget, az elvárásokat, fogok fogyni trambulinozva ezt a monstrumot ezen túl már nekem kell megóvnom mindenféle veszélyektől, nyavalyáktól, belső és külső ármányoktól. Kisebbfajta atyaúristennek éreztem magam akkor, ott, a papa árnyékában, akire éppen frissiben egy világot bíztak, és úgy elámultam a meghatódottságtól, hogy egy árva szót sem bírtam kinyögni.

Márpedig arra várt az egész család, valami hasonlóan szép és fennkölt megnyilatkozásra, mint amilyenre a papa fogok fogyni trambulinozva példát — de én csődöt mondtam. Csak álltam ott vigyázzban, megkövülten, mintha császárbotot nyeltem volna, és már tartottam is, egyensúlyoztam az egész birodalmat, hadseregestül, császár-királyostul, hóbelevancostul, mindenestül.

A pillanat nagyságát a család kellőképpen átérezte. Anya elsírta magát, odajött hozzám, a szemét sűrűn törülgette hófehér, csipkés keszkenőjével, és megpróbálta a fejem a keblére vonni. Megpróbálta — erre a mozzanatra határozottan emlékszem, fogok fogyni trambulinozva is élesen, amin nincs mit csodálkozni, tekintettel arra, hogy az a nap fogok fogyni trambulinozva életem egyik legszebb és legfontosabb napja volt. Odajött tehát anya, honleányi kebelfeszítő érzésétől hajtva, és megpróbált a keblére vonni.

Én pedig, komolyan véve a dolgot, csak álltam ott felszegett fejjel, és arra gondoltam, hogy az illúziónak most már igazán megdönthetetlennek kell lennie, örökkévalónak és hatalmasnak, ha már ilyen támoszlopra lelt, mint amilyen én is vagyok. Gáspár hirtelen megrezzent, ahogy visszatért a pillanatba: az üzemi étkezdében ült, nem kis csodálkozására azon a helyen, ahol eddig a dédapja mesélt vele szemben.

A pontosság kedvéért Fogok fogyni trambulinozva dédapja, aki e néven második a családi Ferenc-dinasztiában, amelynek négy tagja követte egymást megszakítatlan sorban, s éppen ő, a lehetséges ötödik vágta el a sort, és lett Gáspár, talán kissé szimbolikusan is ama Klapka-társ szépapa emlékére, akiről az elébb a dédapja is szólt. Most olyan büszke bmi fogyni erre a tényre, mintha legalábbis egy tucat oroszlánnal szemben kellett volna kiharcolnia ezt a nevet, holott pólyába kötött, öntudatlan vakarcs volt csupán, amikor a névválasztás megesett.

Mindenesetre büszke volt a nevére, és sokat, erős szimbolikát látott ebben a tényben: a tiszta lap lehetőségét, sőt, a szépapai örökséghez való visszatérés lehetőségét is.

Fogyás hasról?

Az üres székre nézett, ahol pár perccel azelőtt még a kollégája ült, aki az ízletesnek éppen nem mondható reggeli közben ízlésesnek sem mondható szövegekkel traktálta őt hosszan.

A reggel…, igen, még talán a reggelre visszagondolva érzett fogok fogyni trambulinozva megkönnyebbülést. Az a reggel ugyanis tele volt életigenléssel, akarással, frissességgel. Ilyen napon, ilyen nagyszerű napon, gondolta akkor, az ember még önmagát is képes megváltani. Az utcán is fogok fogyni trambulinozva kicsattanó életkedvet tapasztalt, bár az is meglehet, hogy eddig nem figyelt oda kellőképpen a körülötte megvalósuló történésekre, hiszen most olyan dolgokat fedezett fel lépten-nyomon, amelyek az ismeretlenség izgalmával hatottak rá.

Ez a csodás júniusi reggel valósággal felpezsdítette őt. Az egyik sarkon jókedvűen nyugtázta fogok fogyni trambulinozva kecskeszakállú idős úr már a nevetségesség határát súroló igyekezetét, amint a szintén idős kollégájával való vehemens eszmecserét hirtelen abbahagyva, korát meghazudtoló fürgeséggel fordult meg két rövid szoknyás, karcsú gimnazista lány után. A sarki élelmiszerboltból kiforduló, kissé túlméretezett hölgy is feltűnő intenzitással nézett egy fogok fogyni trambulinozva arra jövő úr szemébe, aki viszont — a reggeli képbe eléggé bele nem illő módon — egyáltalán nem viszonozta a pillantását, kalapját mélyen a szemébe húzva eltűnt az egyik mellékutcában.

Mit mondjak, csodálatos volt az a reggel. Pezsdítő, jó illatú — odakint. Az irodában azonban már nyúlósabb volt a hangulat, a kolléganők hétfő reggeli fáradtságot emlegettek, a férfiak a hétvégi futballmérkőzéseket vitatták meg olyan hévvel, mintha legalábbis a fél életük függne ettől.

Gáspár pedig, igen, ő a sarokban azon füstölgött, miért kell fogok fogyni trambulinozva embernek ilyen csodálatos reggelen munkába jönnie.

  1. Fotó: Vanik Zoltán A bűnbeesés A harmadik hét után — amikor már napok óta nem változott a súlyom — pánik tört rám.
  2. Június mama súlycsökkentő interjú 2021
  3. Leszünk-e bombanők két hónap alatt? - Dívány
  4. Hogyan fogyott az amanda holden

Az igazat megvallva, most a legszívesebben a város melletti tó partján képzelte volna el magát. Látva azonban, hogy itt és most e téren úgysem old meg semmit, egy megyek reggelizni beszólással átballagott az üzemi étkezdébe. De a terve — mint az utóbbi időben minden kezdeményezése — csak részben sikerült. A reggeli ugyan még a tűrhetőség határain belül volt, pechjére azonban, mielőtt végzett volna, odasündörgött hozzá egyik kollégája a gazdasági osztályról, akiről közismert volt, hogy hatalmas beszélőkészséggel rendelkezett, s eme képességét most teljes mélységében rázúdította.

Azt nem mondhatjuk, hogy Gáspárt nagyon untatta volna a szöveg, egyszerűen megpróbált tudomást sem venni róla. Azzal a semleges oda nem figyeléssel hallgatta őt, amelynek mindegy, hogy a bantu négerekről vagy az eszkimók emésztéséről szövegel-e valaki.

Panaszkodott, mi mást is tehetne, szüntelenül panaszkodott a savanyú pofákat vágó, szerencsétlen kis Ladóczi kartárs, aki — Gáspár legalábbis úgy vette ki a szavaiból — naiv egyszerűségében váltig meg volt győződve timothy mcgee ncis fogyás 2021 maga pótolhatatlan fontosságáról, s valamilyen, még talán az anyaméhben belé ivódott szellemi fogok fogyni trambulinozva köszönhetően megingathatatlanul hitte, hogy ezt az országot csakis az ő két szorgos keze munkája fogja megmenteni, pontosabban átmenteni egy boldogabb utókornak.

Egyébként tipikus íróasztal-tucatfigura volt ez a Ladóczi kartárs, az ég egy világon semmi nem függött tőle ezt — úgy látszik — maga is érezhette, mert délutánonként, talán mindezt pótolandó, szinte emberfeletti erőbedobással dolgozott a szőlőjében, a kertjében, elsődleges elfoglaltsággá, sőt hivatássá léptetve elő eme fogok fogyni trambulinozva normális szemmel nézve — pótcselekvést.

Elvben azonban mindenhez értett a valóban hihetetlen beszélőkével megáldott Ladóczi kartárs, aki abban is teljességgel egyetértett önmagával, hogy az elkövetkezendő években ez az ország már csak felfelé mehet hogy ezt a zsírégető kocsonya mire alapozhatta, Gáspár meg nem mondaná.

Mert ugye, hiába kis porszem ő csupán a világ nagy dolgaihoz képest ebben véletlenül igaza voltmost aztán már két szorgos keze és becsületes munkája nyomán ezt a kifejezést fogok fogyni trambulinozva különösképpen sokat használta megbecsülik majd őt, számolnak majd vele hogy ezt honnan vette, talánytényező lesz végre, és eléri a mindenkori kisember álmainak csúcsát: Valaki lesz belőle.

Igen olyan valaki, akire odafigyelnek, akit esetleg meg is süvegelnek, akit partnernek fogadnak el. Ám most még nem itt tartottak. Ültek tehát a hatalmas üzemi étkezdében, ahová jobb esetben négyszáz ember is befért. Most körülbelül harmincan lehettek öszszesen, szürke, megfáradt emberek, akik beleszáradtak már ebbe a fád kisvárosi létbe, akiket a focin és az alkoholon kívül alig tudott más érdekelni — talán még a hétvégi házuk, a kiskertjük s esetleg a szőlőjük úgy-ahogy.

Ikebukuro napsütéses város új év. Tiltott termékek fogyni mexikóban

A legtöbbjük tisztán megélhetési okból dolgozott a kombinátban, nem volt már különösebb céljuk vagy sikerigényük ebben a több ezer embert foglalkoztató monstrumban, talán nem is lehetett.

Persze, olyan is akadt közöttük, aki szerény karrierigényét akarta éppen itt megvalósítani, sőt, olyan is, akit kádertartalék lévén maga a párt küldött ide. Az általános céltalanság rányomta bélyegét a terem hangulatára is. Ladóczi kartársat ez persze, messze nem érdekelte, ő talán fel sem fogta az ilyen összefüggéseket. Csak szónokolt tovább, és fáradhatatlanul bizonygatta az igazát, Gáspár fogok fogyni trambulinozva egyre kevésbé figyelt rá.

A hatalmas termet nézte, a sarokban málló vakolatot, a rohammunka gyümölcsét, a rosszul záródó alumínium ablakkeretet, a műanyag tányérokat, a préselt fahulladékból készült asztalokat — és arra gondolt, mi fogok fogyni trambulinozva az értelme ennek az egésznek. Mi lehet az értelme annak, hogy reggeli lendületét sorsa most éppen Ladóczi kartárs szóáradatával hűti le? Mert azt is tudta, hogy kis idő múlva indul majd a megbeszélésre, a soros hét eleji értekezletre, ahol megvitatnak mindent, ami fontos a papírok számára, meghányják-vetik, hogyan néznek ki majd a legjobban a szükséges fogok fogyni trambulinozva, s főleg, hogy a tervteljesítés hiányait hogyan lehet a leghatékonyabban retusálni.

Igen, erről szólt itt minden, hogy hivatalosan, papíron, látszatra rendben legyenek a dolgok. Bár ez nem jelenti azt, hogy úgy általánosságban lebecsülendő lenne a fogok fogyni trambulinozva teljesítésének fontossága s főleg az ő munkaterülete, a valóban szükséges újítások, a hatékonyabb műszaki megoldások keresése, amelyekkel megpróbálnak majd újra betörni a világpiacra, hogy biztosítsák a valutát az államnak, no meg a vezetőinek — ébredt fel benne a mérnök.

De a lényeg mégis csak ott van, hogy súlymérleg a fogyáshoz vált itt már minden, még az emberek hite is, mindenki csak ül a saját kis székecskéjén, és abban reménykedik, hogy valakik máshol majd megoldanak mindent.

A szocializmus szelleme tényleg kiszökik egyszer a palackból, és fuvallatával csodát tesz: lelket lehel ebbe az élettelen, megfáradt, színtelen valóságba. Erre gondolt Gáspár, miközben hallgatta a kis ember megállíthatatlan mondókáját, és szinte kívülről látta magukat, amint ülnek itt, ebben a hodályban, amely a kinti világ pontos leképeződése volt.

Leszünk-e bombanők két hónap alatt?

Fogok fogyni trambulinozva egyik sarkáról épp a vakolat hullott vígan, s ahol a konyhában, és a raktárban is ezt is tudták mindannyian csótányok hada várt támadásra az újabb irtás előtt az élelmiszerkészletek, a személyzet, sőt néha az étteremben étkezők ellen is.

Gáspár érezte, egyre inkább visszacsúszik abba az unalmas, színtelen, üresnek tűnő tucat létbe, amely annyira jellemezte a korukat. Azon is elgondolkodott, mi lehet a célja a közömbös, már-már cinikus jelenlétének ezek között az eltompult, kiégett emberek között, akik napi problémáikkal elárasztva oly nevetségesen idegenül evickélnek eme gondok hullámai között.

fogok fogyni trambulinozva

Kívülről persze, másként nézett ki ez a világ. Látszólag élt körülöttük a terem, a kollégák közt vadul köröztek a szokásos vállalati pletykák, panaszkodások, gyanúsítgatások, főnökszapulások. Gáspár nézte a hatalmas termet, a tucat termék fém-műanyag székeket, fogok fogyni trambulinozva préseltfa asztalokat, a műanyag asztalterítőket, a polietilén vázákat, a bennük lévő művirágokat — s a majdnem-műanyag embereket, a szinte tipizált mozgásukat, gesztikulációikat.

Nézte a messziről jól mutató, ám elgörbült, bezárhatatlan, hatalmas ablakokat, a terem sarkában a hevenyészetten elkülönített részt, ahová a mennyezet friss vakolata volt hivatott csendben hullani, nehogy valakit megsebesítsen — és arra gondolt, jól ismeri ezt a részét a világnak. Ismeri kívülről-belülről, ismeri annak erényeit és hibáit, felemásságait és szovjet-ázsiai beütéseit, tipikus, annyira jellemző félmegoldásait.

Igen, akkor arra gondolt, ismeri otthonát, legalábbis amit annak vélt: ismeri Kelet-Közép-Európát. Ekkorra már teljességgel beleunva Ladóczi kartárs megállíthatatlan szóáradatába azon kezdett el gondolkodni, miképpen tudna ebből az egyre szerencsétlenebbé váló helyzetből valamilyen értelmes módon kiszabadulni.

S ekkor a sors mentőövet dobott neki — Irmuska személyében. Irmuska, ez az aranyos, nyíltszívű kislány, a csacsogó titkárnők mintapéldánya, aki fogok fogyni trambulinozva megjelenésével azonnal visszahozta Gáspár számára a reggel csodálatos könnyedségét.

Irmuska ugyanis azon kevesek egyike volt, akivel az osztályon értelmes szót lehetett váltani, akinek humorérzéke is volt, akiben báj lakozott, s aki most törékeny alkatával, s korlátok közé nem szorítható temperamentumával úgy leradírozta ezt a lehetetlen Ladóczi kartársat a térképről, mint annak a rendje.

Egy szó, mint száz, az ebédlő ajtajában egyszer csak a nagy semmiből feszes fogyás kiadás lényegült a zsírvesztés vs fogyás Irmuska, és Gáspár rögvest azon kezdte törni a fejét, hogyan tudhatna a lehető legrövidebb idő alatt átnyergelni Ladóczi kartársról Irmuskára. Épp nagy terve megvalósításának körülményein gondolkodott, amelynek sarkalatos pontjai Ladóczi kartárs fenébe küldése és Irmuska becserkészése voltak, amikor a sors a segítségére sietett.

Mert alig jutottak újra szóhoz az Irmuska jelenlététől átizzott teremben, amikor a lány hozzájuk perdült, és csodás ráérzéssel, egy bűbájos mosoly kíséretében Gáspár füléhez hajolt, és gondosan ügyelve arra, hogy Ladóczi kartárs is meghallja, félhangosan odasúgta neki: — Rossz hírt hozok, kedves Gáspár.

Fogyókúra - Index Fórum

Azonnal hívatja a főnök. Zabos, nagyon zabos, és dühöng a múlt heti fogok fogyni trambulinozva miatt. Ó, naivák naivája, dörzsölt lány, Irmuska, te!

Ladóczi kartárs a főnök említésére azon nyomban berezelt, berekesztette sirámait és amilyen gyorsan csak lehetett, szedte a sátorfáját. Irmuska pedig —ismét csak egy tanítani valóan elegáns mozdulattal — szép nyugodtan leült a helyére. Így a pár pillanattal előbb még elképzelhetetlen paradicsomi állapot állt be: Ladóczi kartárs távozása után egy parányi meleg fészek jött létre, amelyben Gáspár és Irmuska még jó negyedóráig élvezték egymás társaságát, aminek végén a kötelességtudó Irmuska nehezen bár, de újra felsóhajtott: — Nagyon jó itt magával, Gáspár, de a főnök… Zabos, mondom, nagyon zabos.

Lásd még